Zsoltárok 69 EFO
1. Ments meg, Istenem, bajaimból, mert az árvíz torkomig ér!
2. Feneketlen sárba süllyedek, lábam nem talál szilárd talajt. Mély vízbe estem, elsodor az áradat!
3. Belefáradtam, hogy segítségért kiáltozzak. Torkom kiszáradt, szemem is elfáradt, oly soká vártam, hogy Isten megsegítsen.
4. Többen vannak hajszálaimnál, akik ok nélkül gyűlölnek! Milyen sokan akarnak elpusztítani engem! Mennyi rágalmat terjesztenek rólam! Kényszerítenek, hogy visszafizessem, amit el se vettem!
5. Te minden hibámat ismered, Istenem, vétkeimet is mind jól látod.
6. Uram, Örökkévaló, Seregek Ura, ne csalódjanak bennem, akik benned bíznak! Izráel Istene, ne szégyenkezzenek miattam, akik ragaszkodnak hozzád!
7. Érted vállaltam a szégyent, érted borítja gyalázat arcomat!
8. Testvéreim idegennek tekintenek, anyám fiai meg sem ismernek.
9. Házad iránt szenvedélyes és féltő szeretet emészt engem! Ha téged gyaláznak, az engem ér!
10. Mikor sírtam, és böjttel aláztam meg magam, csak gúnyolódtak rajtam.
11. Zsákruhában jártam, de ők kicsúfoltak.
12. Rólam pletykálnak a piacon, engem csúfolnak a részegek nótái.
13. De én csak hozzád imádkozom, Örökkévaló! Csak te fogadj be engem! Istenem, hallgass meg, hiszen nagyon szeretsz! Válaszolj nekem, megmentő Istenem!
14. Húzz ki ebből a sárból, ne süllyedjek tovább! Ments meg gyűlölőimtől, emelj ki a mély vízből!
15. Ne hagyd, hogy elsodorjon az áradat, ne engedd, hogy elnyeljen a mélység! Ne hagyd, hogy a sírgödör bezáruljon fölöttem!
16. Örökkévaló, hallgass meg! Szereteted olyan jó! Fordulj hozzám, hiszen tudom, hogy szeretsz!
17. Ne fordítsd el arcodat szolgádtól, bajban vagyok, segíts meg!
18. Siess hozzám, mentsd meg lelkemet! Ellenségeimtől szabadíts meg!
19. Jól tudod, mennyi gyalázat ért, mennyire megaláztak ellenségeim, ismered gyűlölőimet!
20. Egészen összetört a megaláztatás, minden reményem elhagyott. Részvétre vártam, de hiába! Reméltem, valaki megvigasztal, de senkit sem találtam!
21. Ételembe mérget kevertek, szomjúságomban ecettel itattak.
22. Ünnepi vacsorájuk legyen csapdává, ünnepeik közös lakomája ejtse tőrbe őket!
23. Szemük homályosodjon meg, ne lássanak, reszkessen a félelemtől egész testük!
24. Istenem, érje utol őket haragod, borítsa el őket haragod lángja!
25. Lakóhelyük legyen pusztává, sátoruk lakatlanná!
26. Mert azt üldözik, akit te vertél meg, Uram, annak fájdalmát gúnyolják, akit megsebeztél!
27. Soha ne mentsd fel őket bűneikből, jóságodat ne ismerjék meg soha!
28. Töröld ki nevüket az élők könyvéből, soha ne sorolják őket az igazak közé!
29. De engem, aki szegény és szenvedő vagyok, ments meg, Istenem, hadd ismerjem meg szabadításodat!
30. Akkor majd énekkel dicsérem Isten nevét, és hálaadással dicsőítem őt!
31. Hiszen az Örökkévalónak jobban tetszik a dicséret, mint az oltáron égő ökrök és bikák!
32. Az alázatosak és szegények megértik ezt, és örülnek! Elevenedjen meg szívetek, akik Istent imádjátok!
33. Mert az Örökkévaló meghallgat titeket, nem felejti el a foglyokat!
34. Dicsérje őt a Menny, a Föld, a tenger, és minden, ami bennük van!
35. Mert Isten megszabadítja Siont, és újra felépíti Júda városait, hogy ott lakjon népe megint, és örökségét birtokba vegye.
36. Bizony, öröklik azt Isten szolgáinak gyermekei, akik szeretik őt, azok laknak majd ott!