Zsoltárok 74 EFO

1. Istenünk, miért fordítottál hátat nekünk örökre? Miért haragszol oly nagyon néped nyájára?

2. Emlékezz, kérlek, népedre, amelyet réges-régen magadnak szereztél! Hiszen te váltottál meg bennünket, így lettünk a tiéid! Emlékezz a Sionra, mely lakóhelyed volt!

3. Jöjj vissza a Templom helyére! Lásd meg romjait: mindent elpusztított az ellenség szentélyedben!

4. Szent helyeden az ellenség csatakiáltása hallatszott, oda tűzték győzelmük hadijelvényeit.

5. Olyanok voltak, mint az erdőt letaroló fejszés favágók hada.

6. Bizony, baltával és csákánnyal verték szét még a Szentély faragványait is!

7. Porig égették Templomodat, bemocskolták neved lakóhelyét!

8. „Pusztítsuk el egészen!” — mondták, és felégettek minden szent helyet az országban!

9. Kialudtak a jelzőtüzek, prófétáink sincsenek, senki sem tudja, mit tegyünk.

10. Ó Istenünk, meddig engeded, hogy gyalázzon az ellenség? Örökké gúnyolhatja neved?

11. Miért tűröd ezt? Mutasd meg nekik hatalmadat, pusztítsd el őket egészen!

12. Hiszen te vagy Királyom, kezdettől fogva, Istenem, te vagy a Szabadítóm az egész Földön!

13. Te választottad ketté a Vörös-tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét,

14. szétzúztad a Leviátán fejeit, és testét a dögevőknek adtad.

15. Te fakasztottad fel a források vizét, vízzel töltötted meg a száraz medreket, és kiszárítottad a bővizű folyamokat.

16. Tiéd a nappal, s az éjszaka. A Napot és Holdat kezed teremtette.

17. Te mérted ki a föld határait és méreteit, s rendelted az évszakokat.

18. Örökkévaló, emlékezz mindezekre! Nézd, gúnyol téged az ellenség, ostobák gyalázzák neved!

19. Ne szolgáltasd ki életünket, mint galambot a ragadozóknak! Ne felejtsd el népedet!

20. Emlékezz Szövetségedre, mert erőszakkal telt meg a föld minden sötét zuga!

21. Ne engedd csalódni az elnyomottat! Hadd dicsérje neved a szegény szűkölködő!

22. Kelj fel Isten, harcolj! Nézd, az ostobák hogy gyaláznak naponta!

23. Ne feledkezz el az ellenség kiáltozásáról, az ellened támadók növekvő zajongásáról!