Zsoltárok 88 EFO

1. Örökkévaló, Szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal!

2. Kérlek, hallgasd meg imádságomat, figyelj kérésemre,

3. mert lelkemet elborítják a bajok, életem a halál kapujához érkezett!

4. Úgy bánnak velem az emberek, mintha már halott lennék, olyan lettem, mint az erőtlen harcos.

5. A halottak közé dobtak, mint tömegsírba a megölteket, akire már nem gondolsz, Istenem, akiket már nem ér el segítséged.

6. Bizony, a sír fenekére fektettél engem, a mélységes sötétbe.

7. Istenem, haragos kezed rám nehezedett, csapásaid elborítottak. Mint haragos hullámok összecsaptak fejem fölött! Szela

8. Istenem, csapásaid miatt barátaim elhúzódnak tőlem, utálatossá tettél előttük, házamból ki sem tudok menni, szinte rab vagyok.

9. Szemeim is elfáradtak a sok sírástól! Örökkévaló, minden nap kitárt karokkal imádkozom, segítségért kiáltok hozzád!

10. Vajon teszel-e csodát a halottakkal? Felkelnek-e, hogy dicsérjenek téged? Szela

11. Igaz szereteted csodáit hirdetik-e a sírban? Hűségedről ki beszél a pusztulás országában?

12. Ki fogja csodáidat megismerni a sötétség földjén, és igazságos tetteidet a feledés országában?

13. De én, Örökkévaló, hozzád kiáltok segítségért, minden reggel hozzád száll imádságom.

14. Örökkévaló, miért hagytál el engem? Miért fordulsz el tőlem?

15. Fiatalságom óta gyenge és beteg vagyok, haragod terhét viselem, s nincs, aki segítsen rajtam.

16. Haragod lángjai összecsaptak fejem fölött, csapásaid elpusztítanak,

17. körülvesznek minden nap, mint az áradat, egészen elborítanak, bekerítenek — elsüllyedek!

18. Még barátaimat is elszakítottad tőlem, csak a sír és a sötétség vesz körül!