Zsoltárok 88 HUNK

1. Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.

2. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:

3. Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

4. Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

5. Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

6. A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

7. Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

8. A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

9. Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

10. Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

11. Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

12. Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?

13. Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

14. De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

15. Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?

16. Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

17. Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

18. Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.

19. Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.