Zsoltárok 9 EFO

1. Dicsérlek, Örökkévaló, teljes szívemből! Elsorolom csodálatos tetteidet.

2. Vigadok és örülök neked, énekkel dicsérem neved, ó Felséges!

3. Miattad hátat fordítanak ellenségeim, elfutnak előled, földre esnek, megsemmisülnek egészen.

4. Mert trónodra ültél, mint igazságos bíró, ítéletet hoztál, és javamra ítéltél.

5. Megfenyítetted a nemzeteket, elpusztítottad a gonoszokat, még a nevüket is örökre eltörölted.

6. Elpusztult az ellenség, városai rommá lettek. Végleg kigyomláltad őket, még emlékük is örökre elveszett.

7. De örökké uralkodik az Örökkévaló! Ítélkezéshez állította fel trónját,

8. igazságosan ítél meg minden embert. Bizony, méltányosan ítéli a nemzeteket!

9. Az elnyomottaknak az Örökkévaló lesz biztos menedékük, magas kővár a veszedelem idején.

10. Ezért bíznak benned, akik igazán ismernek téged, mert te, Örökkévaló, nem hagyod el, aki hozzád fordul segítségért.

11. Énekeljetek dicséretet az Örökkévalónak, aki Sionban lakik! Hirdessétek a népek között hatalmas tetteit!

12. Mert számon kéri az Örökkévaló a gyilkostól áldozata vérét, és nem felejti el a nyomorultak jajkiáltásait!

13. Könyörülj rajtam, Uram! Nézd, hogyan üldöznek ellenségeim! Ments ki a halál kapujából,

14. hogy Jeruzsálem kapujában dicsérhesselek, és örülhessek, hogy megszabadítottál!

15. A nemzetek beleestek a verembe, amelyet másoknak ástak, és csapdájuk saját lábukat fogta meg.

16. Így mutatta meg nekik az Örökkévaló, hogy igazságosan ítél: a gonoszt saját csapdájában fogta meg. Higgajon Szela

17. A gonosz emberek a halottak országába kerülnek. Bizony, oda jut minden nép, amely elfeledkezik Istenről!

18. De az Örökkévaló nem felejti el az alázatos szegényeket: meglátják, hogy nem hiába reménykedtek benne!

19. Kelj fel, Örökkévaló! Ne tűrd tovább az erőszakosságot! Állítsd magad elé, ítéld meg a népeket!

20. Tanítsd meg őket, hogy féljenek téged! Hadd tudják meg, hogy csupán halandó emberek! Szela