Zsoltárok 9 HUNB

1. A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

2. Hálát adok az Úrnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.

3. Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó Felséges!

4. Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted.

5. Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél, mint igaz bíró.

6. Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre!

7. Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett.

8. De az Úr örökké trónján ül, fölállította bírói székét.

9. Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.

10. Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején.

11. Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak.

12. Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit!

13. Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról.

14. Légy kegyelmes, Uram, lásd meg, mily nyomorult lettem gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából,

15. hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál!

16. Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat.

17. Megismertette magát az Úr, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.)

18. A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent.

19. Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye.

20. Ne engedd, Uram, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek!

21. Kelts bennük félelmet, Uram, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.)