Zsoltárok 9 HUNK

1. Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.

2. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.

3. Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;

4. Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;

5. Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.

6. Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.

7. Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.

8. Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.

9. És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.

10. És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.

11. Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.

12. Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.

13. Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.

14. Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;

15. Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.

16. Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.

17. Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.

18. Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről.

19. Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.

20. Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!

21. Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela.