Zsoltárok 90 EFO

1. Uram, te voltál otthonunk nemzedékről-nemzedékre, s mindmáig te vagy menedékünk!

2. Mielőtt a hegyek megszülettek volna, mielőtt a Földet, sőt, az egész világot megformáltad, te már akkor is voltál, és mindörökké leszel: te vagy az Isten!

3. Visszatéríted az embert a porba, „Térjetek vissza!” — mondod nekik.

4. Ezer esztendő neked csak annyi, mint a tegnapi nap, mint egy őrváltás ideje éjjel.

5. Hirtelen elragadod őket, mint az árvíz. Olyanok lesznek, mint az álom, amelynek reggelre kelve nyoma sem marad, vagy mint a fű, amely felnő, és elszárad.

6. Bizony, olyanok vagyunk, mint a mező virága: reggel nyílik, virágzik, de estére elhervad, és vége van!

7. Minket is rémít haragod, amely végez velünk, mint tikkasztó hőség a virággal.

8. Uram, jól látod minden bűnünket, ismered titkos vétkeinket.

9. Haragod miatt hamar letelnek napjaink, elszállnak esztendeink, mint a sóhajtás.

10. Mennyi életünk ideje? Röpke hetven év, legfeljebb nyolcvan, ha valaki erős, az is nagyrészt küszködés és szomorúság! Oly hamar elszáll, s már mennünk is kell, mintha repülnénk!

11. Ki állhat meg haragod tüze előtt? Ki viseli el félelmetes indulatodat?

12. Taníts meg napjainkat úgy tölteni, hogy szívünk bölcsességet szerezzen.

13. Örökkévaló, fordulj vissza hozzánk! Meddig késel? Fordulj szolgáidhoz, jóindulattal!

14. Hadd lakjunk jól kegyelmeddel minden reggel, hadd örüljünk neked minden nap, amíg élünk!

15. Oly sok éven át szenvedtünk, s annyi bajt láttunk, adj nekünk végül örömöt és boldogságot!

16. Hadd lássák szolgáid hatalmas tetteidet, s dicsőséged látsszon meg gyermekeinken!

17. Urunk, Istenünk, légy jóindulattal irántunk, s kezünk munkáját tedd állandóvá! Kezünk munkáját tedd állandóvá, Istenünk!