Jelenések 6 EFO

1. Ezután láttam: a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt. Majd hallottam, hogy az egyik mennyei élőlény mennydörgő hangon ezt kiáltja: „Jöjj!”

2. Ekkor egy fehér lovon ülő lovast láttam, aki íjat tartott a kezében. Győzelmi koszorút tettek a fejére, és győztesként lovagolt ki, hogy újra győzzön.

3. Amikor a Bárány feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!”

4. Ekkor előjött egy másik lovas, aki tűzvörös lovon ült. Megengedték neki, hogy elvegye a Földről a békét azért, hogy az emberek tömegei egymást mészárolják. Ennek a lovasnak hatalmas kardot adtak a kezébe.

5. Amikor a Bárány feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!” Ismét egy másik lovast láttam, aki fekete lovon ült, és mérleget tartott a kezében.

6. Ekkor a négy mennyei élőlény közül hangot hallottam, amely ezt mondta: „Egy mérték búza egy dénár, három mérték árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd!”

7. Amikor a Bárány feltörte a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!”

8. Ismét egy lovast láttam, aki hamuszürke lovon ült. A lovas neve: Halál. Közvetlenül utána a Hádész haladt. Ők ketten hatalmat kaptak, hogy háborúkkal, éhínségekkel, járványos betegségekkel és vadállatokkal megöljék a Föld lakosainak negyedrészét.

9. Amikor a Bárány feltörte az ötödik pecsétet, emberek lelkeit láttam az oltár alatt, akiket Isten beszéde és a tanúskodásuk miatt gyilkoltak meg.

10. Erős hangon kiáltották: „Szent és igaz Úr! Meddig vársz még? Miért nem ítélsz, és miért nem bünteted meg azokat, akik megöltek minket?”

11. Ekkor mindegyikre fehér ruhát adtak. Mondták nekik, hogy még várjanak egy kis ideig, mert még vannak olyan szolgatársaik és testvéreik, akiket ugyanúgy meg fognak ölni, ahogy őket. Meg kell várniuk, amíg ezeknek a száma teljessé lesz.

12. Mikor a Bárány feltörte a hatodik pecsétet, erős földrengés támadt, a Nap elsötétült, mintha fekete gyászruhába öltözött volna, és a Hold teljes korongja olyan lett, mint a vér.

13. Az ég csillagai úgy hullottak a földre, mint erős szélben a fügefáról az éretlen fügék.

14. Az ég eltűnt, mint egy könyvtekercs, amelyet összetekernek. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről.

15. A földi királyok, uralkodók, katonai vezetők, gazdagok, hatalmasok, minden rabszolga és minden szabad ember mind elbújtak a barlangokban és a sziklák közt a hegyekben.

16. Azt mondták a hegyeknek és a szikláknak: „Zuhanjatok ránk, és rejtsetek el minket annak szeme elől, aki a trónon ül, és a Bárány haragja elől,

17. mert eljött a haragjuk nagy napja! Ki tudná ezt elviselni?”