Jelenések 7 EFO

1. Ezután egy-egy angyalt láttam a Föld négy sarkánál állni, akik visszatartották a Föld négy szelét, hogy se a földön, se a tengeren, se a fákra ne fújjon a szél.

2. Majd észrevettem egy másik angyalt is, aki kelet felől közeledett, és az Élő Isten pecsétjét hozta magával. Erős hangon kiáltott a másik négy angyalnak, akik hatalmat kaptak, hogy kárt okozzanak a földön és a tengeren:

3. „Ne bántsátok se a földet, se a tengert, se a fákat addig, amíg Istenünk rabszolgáit a homlokukon meg nem jelöljük a pecséttel!”

4. Hallottam a megjelöltek számát: összesen száznegyvennégyezer embert jelöltek meg a pecséttel Izráel népének tizenkét törzséből:

5. tizenkétezret Júda törzséből, tizenkétezret Rúben törzséből, tizenkétezret Gád törzséből,

6. tizenkétezret Ásér törzséből, tizenkétezret Naftáli törzséből, tizenkétezret Manassé törzséből,

7. tizenkétezret Simeon törzséből, tizenkétezret Lévi törzséből, tizenkétezret Issakár törzséből,

8. tizenkétezret Zebulón törzséből, tizenkétezret József törzséből és tizenkétezret Benjámin törzséből.

9. Ezután ismét láttam: egy megszámlálhatatlanul nagy sokaságot, akik mindenféle nemzetből, törzsből, népből és nyelvből származtak. A trón és a Bárány előtt álltak fehér ruhában, és a kezükben pálmaágat tartottak.

10. Ezt kiáltották: „A győzelem Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!”

11. Az angyalok, akik körülállták a trónt, a mennyei vezetőket és a négy mennyei élőlényt, arcra borultak a trón előtt.

12. Ezekkel a szavakkal imádták Istent: „Ámen! Istenünk, tiéd az áldás, a dicsőség, a bölcsesség, a hála, a tisztelet, a hatalom és az erő örökké. Ámen!”

13. Ekkor az egyik mennyei vezető megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhások, és honnan jöttek?”

14. Így feleltem: „Uram, te tudod!” Így válaszolt: „Ők azok, akik a nagy szenvedések idejéből jöttek, s akik a Bárány vérével megtisztították és megfehérítették ruháikat.

15. Ezért állnak most Isten trónja előtt a templomában, és imádják őt éjjel-nappal. Az, aki a trónon ül, kiterjeszti sátorát fölöttük.

16. Ezért soha többé nem éheznek, nem szomjaznak, a nap nem égeti, hőség nem bántja őket,

17. mert a Bárány a pásztoruk, aki a trón közepén ül, és az élet vizének forrásaihoz vezeti őket. Isten pedig minden könnyet letöröl a szemükről.”