Énekek 2 HUNB

1. Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma.

2. Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt.

3. Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek.

4. Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem.

5. Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok!

6. Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem.

7. Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!

8. Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon.

9. Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsozaton.

10. Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!

11. Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment.

12. Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön.

13. Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!

14. Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében! Mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod!

15. Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket!

16. Szerelmesem enyém, s én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet.

17. Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, gazellához vagy fiatal szarvashoz hasonlóan!