Énekek 5 EFO

1. Eljöttem kertembe, húgom, jegyesem! Szedem mirhámat és balzsamomat, lépes mézemet eszem és színmézemet, iszom boromat és tejemet. Barátaim, egyetek, igyatok, mámorosodjatok meg ti is!

2. Elaludtam, de szívem éberen virrasztott. Lám, kedvesem hangját hallom, amint kopogtat: „Nyiss ajtót húgom, kedvesem, nyisd ki galambom, gyönyörűm! Harmat rakódott fejemre, gyöngyharmat szállt hajamra!”

3. „Hiszen már levetkőztem, hogy is öltözzem fel újra? Megmostam lábamat, lépjek ismét a porba?”

4. Kedvesem benyújtotta kezét az ajtón, szívem-lelkem megindult utána.

5. Fel is keltem, hogy kinyissam, ujjaimról mirha csepegett, kezemről mirha folyt a reteszre.

6. Ajtót tártam kedvesemnek, de ő már elfordult, elment! Szívem majd’ kiszökött helyéből, hogy így elment. Keresni indultam, de sehol sem találtam, hívtam, kiáltva, de nem felelt.

7. Rám akadtak az őrök, akik a városra vigyáznak Megvertek, megsebeztek, köpenyem letépték a várfalak őrei.

8. Ó, Jeruzsálem leányai! Ígérjétek meg, ha rátaláltok kedvesemre, mondjátok neki, hogy betege lettem a szerelemnek!

9. Miért különb szerelmesed más ifjaknál, te szépek szépe? Miért különb szerelmesed, hogy ennyire kérlelsz minket?

10. Ó, az én kedvesem oly ragyogó, piros arcú, hogy tízezer közül is kitűnik!

11. Feje arany, ragyogó színarany, hullámos haja hollófekete,

12. szemei, mint galambok a folyóparton, mint tejben fürdő galambok.

13. Orcája, mint balzsamos virágok ágya, melyben édes illatú fűszerek teremnek. Ajkai liliomszirmok, melyekről mirha csepeg.

14. Kezei aranyhengerek, drágakövekkel ékesítve. Dereka elefántcsont, zafírokkal díszítve.

15. Lábai márványoszlopok, aranytalapzaton. Termete, mint a libanoni cédrusé, oly nemes és fenséges.

16. Ajka édes, ő maga mindennél kívánatosabb! Ilyen a kedvesem, akit szeretek, Jeruzsálem leányai!