Énekek 6 EFO

1. Hová tűnt a kedvesed, szépek szépe? Merre ment a kedvesed? Hadd keressük veled együtt!

2. Kertjébe ment szerelmesem, a balzsamillatú virágok kertjébe, hogy a virágok között legeltessen, és liliomokat szedjen.

3. Én az övé vagyok, és kedvesem az enyém! Ő a liliomok között legelteti nyáját!

4. Szépséges vagy szerelmesem, oly szép, mint Tirca városa, mint Jeruzsálem, oly gyönyörű! Oly félelmetes, mint zászló a sereg felett!

5. Fordítsd el tekinteted rólam, mert rabul ejt szemed! Hajad, mint kecskenyáj, amely Gileád hegyéről ereszkedik alá.

6. Fogaid, mint a frissen nyírott juhok, amint a fürdetőből feljönnek, mind ikreket ellenek, és egy sem hullik el.

7. Halántékod, mint a gránátalma gerezdje, fátyolod mögött.

8. A királynék hatvanan, az ágyasok nyolcvanan vannak, a leányoknak se szeri, se száma.

9. De egyetlen az én galambom, hibátlan szerelmesem, anyjának egyetlene, szülőjének szemefénye! Csodálják őt a leányok, és boldognak mondják, dicsérik őt mind a királynék és az ágyasok:

10. „Kicsoda ez?! Úgy ragyog, mint a hajnalcsillag, oly szép, mint a telihold, tiszta, mint a napfény, félelmetes, mint zászló a sereg felett!”

11. Lementem a diófás kertbe, hogy lássam, kizöldült-e már a patak ágya, kihajtott-e a szőlő, kinyílt-e már a gránátalma virága.

12. Észre sem vettem, mikor ő felemelt királyi harci szekerébe.